Всего за 180 руб. Купить полную версию
Nehéz megítélni, hogy ez igaz a meri nyelv nem maradt fenn a mai napig, és nem hagyott megbízható írásos forrásokat. Nem volt lehetséges visszhangjait megtalálni az orosz nyelv helyi nyelvjárásaiban, és néhány rajongó kísérlete a tudományos értelemben vett Meryi lexikális rendszer helyreállítása vagy felépítése kétségesnek tűnik. A Meria és más finn nyelvű népeknek az orosz nép etnogenezisében való részvételének kérdése továbbra is vitatható. Az orosz folklórban nincs nyilvánvaló és határozott visszhang a finn törzsekkel való kapcsolattartáshoz, akik ezen a területen éltek a szlávok érkezése előtt. Valószínűleg ez ismét megerősíti a lehetséges asszimiláció gyors és természetes jellegét Az utóbbi években azonban a mériai etnofuturizmus mozgalma gyorsan fejlődik Oroszországban, és észrevehetően növekszik az érdeklődés a finnugor népek története iránt. Ez az egyéni rajongók azon vágyában is nyilvánul meg, hogy bizonyítani tudja, hogy a mériaiak hozzájárulása az orosz nép kialakulásához sokkal jelentõsebb volt, mint azt általában vélekednek. Vannak, akik még megpróbálnak új szub-etnikai identitásokat felépíteni (például a Jaroslavl térség katskárjai), és bebizonyítják, hogy ők a szitskarokkal és a mologzhaniaiakkal a mériai nép egyetlen közvetlen leszármazottai maradtak. Mindenesetre, az orosz történelem hajnalán, Merya befolyása országunk további fejlődésére nagyon észrevehető volt. A modern régész, Andrej Leontyev úgy véli, hogy ennek a kicsi finn népnek a története lényegében Északkelet-Oroszország őskorává vált: «A Mária korszakában uralkodó településföldrajz, az egyes régiók külső és belső kapcsolatai nagymértékben meghatározták a Rostov Hercegség eredeti területének és központjainak kialakulásának sajátosságait.» Ezt követően a Rostovi Hercegséget átalakították Rostov-Suzdal földterületre (Suzdal-Vladimir Vladimir), amely Moszkva Nagyhercegség és az orosz állam előfutára lett. Az orosz nép szláv eredetű tudatlan tagadóinak a következőkre kell emlékezniük. Az etnikai identitást elsősorban nem a genetikusok és antropológusok határozzák meg haplocsoportjaikkal és koponyáikkal, hanem az a nemzeti kultúra és nyelv, amellyel az emberek magukhoz kapcsolódnak. A történelem számos példát ismeri, amikor teljesen különböző etnikai csoportok vették részt nagy nagy népek alakításában. A figyelemre méltó orosz író, Konstantin Ushinsky (egyébként Kijevbe temették) már a 19. században bölcsen megjegyezte, hogy «a finn törzs ez egy olyan cement, amelyre az összes új északi, európai állam került, és ez még inkább Oroszországra vonatkozik.. A svédek, a dánok, az egész balti part menti övezet lakosai, oroszok mind a finn törzsek néma eltűnésével kezdik a történelemüket. Úgy tűnik, hogy ők maguk őskori elemet alkotnak, és szétszórtan vannak egy sötétséggel, amely egy európai ember életét fedi le «» Nem testvéreidek nekünk "https://news.mail.ru/society/32637205/".
Oroszország finn Oroszországban (olvassa el «veneia»); Észt Oroszország (olvassa el a «venemaa», szó szerint «a hajók földjét»), látszólag a Wendsből, Wendsből az ősi szláv törzsből; magyar Oroszországban (olvassa el az «orosorsag», szó szerint «rosov ország»). Hasonlítsa össze: «A» Rus «névről itt itt egy kalóz csapatról beszélünk, amelynek neve Rurik, néha véletlenszerűen mássalhangzó, és amely későbbi zavart. Tagok A.M. a «Dobrynya nyomában» könyvében azt írja: «A szokásos skandináv kalózokat Norman rootkars-ba vagy rutsmenami-ba hívták (szó szerint» evezős», vagyis» ushkuyniki»). Szomszédaik, a finnök körében a szó «Ruotsi» etnikai névvé vált, a «Kalóz ország» jelentéssel. Vessen egy pillantást a mai finn-orosz szótárra, és megtalálja benne Ruotsi országát. De ez nem feltétlenül Oroszország, hanem Svédország!»:
Oroszországban számos település (városok, falvak, falvak) viselik a nem szláv végződést (például Kideksha, Iksha, Shileksha, Koloksha, Kovak, Yundoks stb.), Ami valószínűleg az ősi finnugor nyelvekben is előfordulhat. «folyót vagy patakot jelent (például a modern mari nyelvben az» iksa «patakot jelent). Az oroszországi legrégebbi ugró-finn formátumokhoz tartoznak (a véglegesített utótag), és a Kr. E. II. Közép-Oroszország erdőzónáját finnugor szubsztrátum jellemzi. A finnugor törzsek már Kr. E. II I. évezredében elfoglaltak. e. hatalmas területek Kelet-Európában. Az -sha, -xa-val végződő folyók (hidronómák) neve elterjedt egy hatalmas területen, az Oka jobb partjától a Fehér és a Barents-tengerig, de főként, ahogyan Sedov V. régész megtudta, ahol a késő neolit korszak Volosovo régészeti kultúrájának emlékművei találhatók.. Így megállapítást nyert, hogy ezt a kultúrát az ország legrégibb finnugor törzsei elhagyták. A -ma, (Ukhtoma, Andoma, Kema stb.) És az -oga, -ega, -uga, -yuga, ami a folyót jelenti, szintén ezekhez a törzsekhez kapcsolódik. A modern finnugor nyelvekben a «yokki», az «yoggy» folyót jelent): Andoga, Lindega, Vetluga, Uftiug stb. A leggyakoribb hipotézis szerint az Oka és a Déli folyók neveinek eredete, amelyek észt nyelven egyszerűen «folyót» jelentettek Jogi. A Moszkva-folyó eredetének, így a város nevének lehetséges magyarázata az ősbalti «nodal river» «mosk» csomópont, «Wandou» folyó szavából. Modern lett: csomó mezgls; Litván mazgas. A balti (balti) nyelvek között szerepel a modern lett, litván, valamint kihalt: porosz, yatvyazh, kuršz, szelon és mások is ősi rokonságban voltak a szláv nyelvekkel. A balti államok (balti törzsek) az AD 1. évezredében telepedtek le, a balti államok délnyugati részétől a Dnyeper felső részéig és az Oka folyó medencéjéig (csomagtartók) az 1. 2. évezred fordulóján az óorosz nemzetiség részévé vált. A nyugat-baltaiak (Zemait, Zemgale, Kurz, Latgale) a modern lett és litván ősök. A régi finn nyelvekben azonban a «va» vizet jelent, az észt víz vizet, magyarul vizet, finnül pedig vettä jelent. A befejezés sok finnugor névhez (Lysva, Sylva, Kosva stb.) Jellemző. Egyes tudósok szerint a legrégebbi finnugor nevek számos folyó nevével társulnak, amelyek végén -shma, -shma, -shma, -shma (Klyazma, Vyazma, Kineshma, Kesma stb.) Áll. Ez a formátumok csoportja valószínűleg egy ismeretlen, mégis dofinugorsk szubsztráthoz tartozik. A Volga etimológiájának kérdése kétértelmű. Az ősi Ra nevét, amelyet az ősi szerzők említettek, annak ellenére, hogy léteznek különféle hipotézisek erről a témáról, továbbra sem világos. A török nyelvekben a Volgát Itilnek hívták (Idel, Atal, Atil), ami «folyót» jelent. Ennélfogva a feltételezés, hogy a folyó orosz neve a szláv «nedvességről» (oroszul «vologa») származik, és eredetileg azt is jelenti, hogy egyszerűen «folyó». Van azonban egy másik hipotézis a hydroním finnugor eredetére vonatkozóan: észtül a «fehér» jelentése «fehér, fény»; Akkor a Volgát le lehet fordítani Fehér vagy Világos folyóként.