Amy Blankenship - Holdtánc стр 15.

Envy felpillantott a férfira és hirtelen rossz érzés fogta el. „Bocsánat, én nem úgy...” – de a gondolat közepén feladta és magadóan engedte le karjait.

„De legalább a sokkoló a zsebedben marad...” – mosolygott Devon, lecsapva a labdát és remélve, hogy ezzel feloldja a kínos helyzetet.

Envy elpirult és úgy érezte ki kell kerülnie a férfi szemei elől, mielőtt még nagyobb baromságot csinálna. „A legtöbbször délutánonként melózok, de holnap szabad vagyok, szóval ha...” – próbált idegesen informatív lenni, miközben le se vette a szemét a kijáratról és ügyesen elkezdett az ajtó felé somfordálni, mielőtt megcsinálja élete legrövidebb alkalmazotti jogviszonyát.

„Akkor holnap.” – zárta le Devon és kinyitotta neki az ajtót, ahogy szinte tűkön lépkedve araszolt a lány kifelé. „Hétkor.”

Nézte, ahogy szinte elfut és hagyta, hadd menjen, hisz tudta, úgyis utoléri, akármilyen messzire is jut. Bezárta az iroda ajtaját és a monitor felé fordul, hogy tekintetével kísérje ki a lányt, ahogy a tánctér szélén tört utat magának a lépcsők felé. Szemei összébb szűkültek, ahogy az egyik srác a ma esti csetepatéból megragadta a lány karját, hogy felhívja magára a figyelmet. Devon elindult az ajtó felé, de Kat éppen akkor lépett be rajta, így nem tudott Envy után indulni.

„A csaj a sokkolóval...” - kezdte Kat, de elakadt a hangja, ahogy bátyja kemény tekintetét meglátta.

„A neve Envy és holnap este fogod betanítani. Most vettem fel pincérnek.” Devon keresztbe tette a karjai és nekidőlt az íróasztala szélének.

„Jól van már, vegyél vissza, nekem ne keménykedjél...” – biccentette oldalra a fejét Kat pimaszul, közben Devon visszanézett a monitorra és kezdett feszültté válni. Ahogy követte bátyja tekintetét, elmosolyodott, ahogy meglátta Jasont és Envyt a képernyő közepén. „Nocsak, nocsak, valakinek igen sok rajongója akadt ma este...” Tudta, hogy ez így nem teljesen fedi a valóságot, de kíváncsi volt Devon reakciójára. Nem kellett sokáig várnia, hisz hallotta, ahogy a vékony műanyag megrepedt a szék támláján, amelyet bátyja túl erősen markolt meg.

Devon visszapillantott Katre: „Miért vagy az irodámban?”

Kat csak mosollyal válaszolt. Ezzel a sztorival most ki fog akasztani mindenkit. Odasétált a monitorhoz és elkezdett magyarázni. „Ez a csávó, a neve Jason Fox és jó darabig fűzte lent az agyam a bárban, mielőtt a két barátja megjelent volna.”

Devon felhúzta a szemöldökét, várva, hogy húga végre a lényegre térjen.

„Jason volt az, aki leadta a csajnak a drótot, hogy jobban jár, ha ellátogat hozzánk a klubba. De igazából csak randizni akart vele.” Szája sarkára mosolyt csalt, ahogy hallotta, Devon kezétől a repedés egyre tovább halad a szék támláján. „Nem egészen vágom, hogy a csaj mit mondhatott neki, de Jason azt válaszolta: ’De akkor miért bulizik más csajjal?’”

„Tehát akkor ő az oka annak, hogy Envy idejött...” – mondta Devon vontatottan, és ledobta a kezéhez tapadt műanyagdarabot az asztalra. „Gondolom van valami értelme is, hogy ilyenekkel töltöd a fejem ilyenkor...”

„Ó, drágám, el se hinnéd... de tudod olyan cukker vagy, amikor utálsz...” – mosolygott Kat, és úgy érezte eléggé megfeszítette a húrt és kiélvezte a helyzetet mára, úgy döntött ideje nekikezdeni a lényegi információknak, amikor Devon tekintete elérte a hitelesített ’most baszlak szájon’ állapotot. Kat egy napon biztos, hogy levédeti ezt a kifejezést, mint a család védjegyét. „Na mindegy, a lényeg, hogy úgy hallottam, az egész az elejétől kezdve meg volt játszva. A bátyja adta a csajnak a sokkolót, mert tudta, hogy van annyira hülye, hogy használja is, ha felbasszák az agyát, pláne, hogy a másik csávó éppen megcsalta... mert hát akárhogy is szépítjük, Trevor éppen megcsalta.”

„Tessék?” - mordult fel Devon rosszalló érzéssel, hogy vajon hova vezet a sztori.

Kat a rá következő tíz percben részletesen tájékoztatta bátyját mindenki mocskos kis titkával kapcsolatban. De pusztán a móka kedvéért megtartotta magának, hogy Jason igencsak bele van zúgva Envybe.