Amy Blankenship - Holdtánc стр 13.

Végül visszaadta a papírt, és megjegyezte: „Mondd meg neki, hogy legközelebb a sokkolót hagyja otthon.” Nick egy pár pillanatra testvére szemébe nézett, mielőtt hozzátette volna: „Kat mondta, hogy járt azzal a csávóval, akit ’felvillanyozott’, és a másik... aki megbilincselte, az meg a bátyja. ”

„Az expasinál fegyver volt. Éreztem a szagát.” - Devon megráncolta homlokát és összehúzta a szemét: „Talán párkapcsolatnak mégsem volt olyan jó...”

„Jobb lesz, ha vigyázol vele.” - Nick csóválta a fejét, ahogy látta testvére szemének csillogását. „Ha akarod a csajt, akkor a te felelősséged, amíg itt van.” Nick kivillantotta fogait, ahogy hirtelen vámpírszagot érzett, majd minden szó nélkül elindult visszafelé a lépcsőn.

Envy idegesen nézett körbe és észrevett egy liftet, amit addig nem vett észre. Igencsak nagyot nézett, amikor meglátta, hogy kódzárral működik. Elkezdett a tollal játszani az asztalon és közben azon gondolkodott, vajon mennyit kell még várnia. Mindenképp meg kellett tudnia, hogy Chad tényleg letartóztatta-e Trevort vagy csak addig bilincselte meg, amíg kivezette a klubból.

Körbenézett az asztalon, hogy mivel köthetné le a figyelmét, amíg várakozik. Született nyomozó volt, akárcsak a bátyja, bár Chad próbálta leplezni tehetségét. Az igazság az, hogy Chadből nagyszerű nyomozó válhatott volna. Mindenkinek azt mondta, hogy csak egy egyszerű kommandós, de helikopterről is lehetett látni, hogy az nem volt igaz. Ő volt a bevetési egység vezetője.

Lenézett egy papírra, amit szórakozottan, az unalomtól vezérelve vett fel. Valami göngyölegszámla volt. Ahogy végigfutott a szeme a számlázási adatokon, meglátta a nevet az alján. Lecsapta a papírt az asztalra. Devon Santos... a picsába. Ő az egyik kibaszott tulaja a helynek és elhitette vele, hogy csak egy egyszerű táncosfiú.

Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és lépett be Devon. „Mikor akarsz kezdeni?”

*****

Nick sietve átvágott a tánctéren, majd szinte felszaladt a bejárathoz vezető lépcsőn. A kelleténél nagyobb erővel csapta ki az ajtót és szigorú tekintettel meredt rá a férfira, aki át akart jutni a biztonságiakon. Mivel a kidobók legtöbbje szintén alakváltó volt, akkor is megérezték a vámpírok szagát, ha más jel nem árulta volna el őket.

Úgy tűnt, hogy az átlagos vámpírok megjelenése a helyi gót szubkultúra divatirányzatát követte. Bár a legutóbbi néhány hónapban körülbelül tíz olyan vámpír próbált besurranni, aki öltönyt viseltek vagy átlagos divat alapján öltözködtek. Épp emiatt hagyatkoztak inkább a szagra, mintsem a megjelenésre. Első számú szabály... a tulaj engedélye nélkül egy vámpír sem teheti be a lábát a klubba.

„Segíthetek?” - kérdezte Nick teljes professzionalizmussal, de csak az emberek jelenléte miatt. A férfi oldalra biccentette a fejét és olyan beteges vigyorral reagált, amitől Nicknek majdnem kifordult a gyomra.

„Szeretnék bejutni.” - válaszolta Raven, és közben pupillái megtágultak, ahogy megpróbálta különleges erejét használni, amely bárkit engedelmességre kényszerít, aki képtelen ellenállni a vámpírok bűbájának.

Nick lassan végigmérte tetőtől-talpig. A srác hosszú fekete hajának végét az arcéle alatt neonpinkre festette. Fiatal volt, talán huszonöt évesnél is fiatalabb, bőre fakó és a szemét erősen kihúzta. Ajkait és körmeit feketére festette.

„Elnézést, uram...” – kezdte Nick, miközben sziklaként állva figyelte a vámpír minden rezdülését. Testalkattól, életkortól függetlenül minden vámpír rendkívül veszélyes, önveszélyes dolog alábecsülni bármelyiket is.

„Raven, hívjon csak Ravennek.” – vágott közbe azon tűnődve, vajon meddig feszítheti a húrt egy vérjaguárral.

„Sajnálom, Raven, de tele vagyunk.” - szögezte le Nick, miközben ráfonta ujjait a bőrkabátja zsebében lapuló, kétlövetű derringer pisztolyára. Szentelt vízzel töltött ezüstgolyók vártak csőre töltve, hogy a hívatlan vendégek húsába marhassanak. A szája sarkában alig észrevehető, de szadista mosollyal nyugtázta magában az alkarjára erősített csontnyelű fapenge érintését.

„Akkor ez a sok ember miért áll itt sorba?” - kérdezte Raven, de közben látta, hogy a vérjaguár írisze egy leheletnyivel aranyszínűbbé vált.

Nick visszamosolygott, bár inkább hatott fogcsikorgató vicsorgásnak. „Ők előre lefoglalták a helyüket.”

- Raven szemei egy pillanatra világosabbá váltak, mintha dühének tüze szűrődött volna át. Nick lesétált a lépcsőn az utcára úgy, hogy Raven és az emberek csoportja közé érkezzen, majd közel hajolt Raven füléhez.

„Lépj le! Most, vámpír!” – suttogta jéghideg, nyugodt hangon úgy, hogy közben a fapengéjű tőr hegyét Raven bordáinak nyomta úgy, hogy senki se lássa. „Ide nem fogsz bejutni.”

- Nick visszalépett és kiegyenesedett, majd keresztbe fonta kezeit maga előtt úgy, hogy a lehető leggyorsabban tudjon döfni a tőrrel, ha a vámpír akár csak egyetlen rossz mozdulatot is tesz. „Sajnáljuk, uram, további szép estét!”

- Raven újra elmosolyodott, ez alkalommal szinte már kellemesen: „Ó, az lesz, biztosra veszem!”

Hátat fordított az ajtónak és elindult sétálva az utcán, kezeit fekete farmerjének zsebeibe csúsztatta és elkezdett egy baljós hangzatú dallamot fütyörészni. Amikor a vérjaguár a füléhez hajolt, látta mesterét beslisszanni mellettük egyenesen a klubba. Pedig már jó ideje nem is látta Kane-t. Tulajdonképpen hetek óta ez volt az első alkalom, hogy ’találkoztak’, bár többször is érezte magán mestere pillantását.

Ami viszont meglepte Ravent, hogy Kane önszántából sétál be ellenséges területre. A mester elmesélte neki, hogyan temette el élve a vérjaguár-klán. Azon tűnődött, ezúttal mesterének vajon milyen terve lehet?

’Egykoron csaló módon rád kenték a bűnüket, mesterem, de ezúttal teszek róla, hogy az ő kezükhez tapadjon a vér.’ - suttogta magának Raven egyfajta fogadalomként, mielőtt az árnyak közé olvadt volna. Tudta, hogy nem kell sokáig várnia. Még mindig érezte legutóbbi áldozata friss vérének szagát, ahogy a szellő vitte magával a Holdtánc felé.

*****

Kat végignézte, ahogy Chad és Jason kitámogatta pórul járt barátjukat a klubból... megbilincselve. Azt mondják, aki kíváncsi hamar megöregszik, de aki nem, az se marad fiatal... és egyébként is, tudnia kellett, mit terveznek a szerencsétlennel. Ha más nem, csak azért, hogy ennyi begerjedt pasi között ne ezen járjon az esze egész éjjel.