Amy Blankenship - Holdtánc стр 11.

Trevor lassan oldalra tekintett és válla felett végigmérte a beindult srácokat, akik a közelben ólálkodtak, hátha van még esélyük. „Kopjatok le!” – közölte felük kimért, de halálos hangszínnel, s közben közelebb lépett Envyhez. Ha táncolni akar, akkor ezen nem múlik, majd ő táncol vele.

Envy kissé sértődötten fintorgott Trevorra, de titkon azon gondolkozott, hogy miért féltékenykedhet, hisz nemrég igen beleveszett két másik lányba. „Egyáltalán nem vagy vicces.” Végül elengedte a rácsot és ahogy leengedte a kezét, hanyagul elővette a miniatűr sokkolót, majd maga mellé emelte a kezeit, mintha csak táncolna.

Devon teljes magasságában állt a lány mögött az emelvényen, és hosszan nézte a kis vöröst, aki többet keltett fel benne a puszta érdeklődésnél. Viszont nem tetszett neki, ahogy megérezte Trevor szagát, amikor megpróbálta elrángatni tőle. A jó öreg puskapor szagát érezte, amiből tudta, hogy fegyvert rejt magánál. Kinyúlt és kívülről kinyitotta a ketrecet, majd odaszólt a táncoslánynak, hogy kis szünetet tart.

Megérintette a fülét, ahogy bátyja szólt neki az alig látható headseten át, hogy a lány, akit a rácsnál látott egy sokkolót tart magánál és úgy néz ki, használni is fogja. Keresztülnézett a tánctéren az UV-fény felé, amely megvilágította a lépcsőket és látta, hogy Nick már ott áll, felkészülten, hogy közbelépjen, ha szükséges.

Warren hangját hallotta a headseten keresztül, azonnal rájött, hogy a legidősebb testvér az egyik plafonhoz rögzített konzolon lévő éjjellátó kamerán keresztül figyel.

Ahogy visszanézve látta Envy kezeit más férfi testén vándorolni, Devon úgy érezte legszívesebben letépné riválisa fejét. De ez az érzés csak addig tartott, amíg meg nem látta az sokkoló fémes csillanását, ahogy a lány kezében a csípője felé tartott. Ajkai mintha mosolyra húzódtak volna, ahogy eldöntötte, egyelőre nem lép közbe.

„Majd én intézem.” – szólt vissza a Devon a headseten keresztül.

Chad és Jason egymásra mosolyogtak, hisz tudták nemsokára kezdődik a műsor, így elindultak a tánctérre vezető lépcső felé.

Trevor hirtelen ráeszmélt, hogy Envy nem is mondta neki, hogy idejön, akkor miért is van bűntudata? „Azt kérdeztem, mit csinálsz itt?” – tette fel újra a nagy kérdést, viszont ez alkalommal hangja nyugodtabb volt, ahogy közelebb lépett a lányhoz. Nem volt valami jó ötlet, mert a lány közelségétől elvesztette gondolatai felett az uralmat, ahogy a vér hirtelen nem az agyába kezdett áramlani, hanem kissé lejjebb, olyan merevedést okozva, amelyet nem tapasztalt egész este.

Envy kívánatosan hozzányomta a testét a sráchoz, hogy majd hirtelen el tudjon lépni tőle. „Azért jöttem, hogy adjak neked valami.” – válaszolta, és a tánctéren felgyülemlett, összes túlfűtött vágyát beleöntötte szemének villanásába, hogy elterelje Trevor figyelmét.

„Remélem passzolni fog ahhoz, amit én tartogatok a számodra...” – súgta vissza kéjesen, ahogy érezte a lány kezét a farkánál.

„Mindjárt meglátjuk...” – szisszentette oda a választ, majd nekinyomta a sokkolót a szerencsétlen hapsi ágaskodó hímtagjának, aki elvesztve uralmát teste felett, hangtalanul térdre esett. „Hoppácska!” - tette hozzá megvetően, majd gyorsan visszacsúsztatta a sokkolót a zsebébe, mielőtt megfordult és menekülőre fogta a dolgot. Semmi kedve sem volt ahhoz, hogy jelen legyen, amikor Trevor visszanyeri erejét.

Ahogy Envy úton volt keresztül a sötétített tánctéren, valaki egy erős szorítással megragadta a karját. Mivel azt hitte, a testvére az, fel se nézett, csak követte a férfit. Amikor épp felpillantott egy kis ajtó nyílt ki előtte és a férfi belökte rajta.

Mire észbe kaphatott volna, hogy megforduljon, már be is záródott mögötte az ajtó és hallotta a zár kattanását. Felkapcsolódott a plafon megvilágítása, így láthatóvá vált néhány TV képernyő és a férfi, aki a ketreceben volt nemrég. Épp nyitotta volna a száját, hogy mentegetőzzön, de a férfi belefojtotta a szót.

„Arra gondoltam, hogy talán jobb lesz, ha biztonságban, az irodából nézed meg a munkád eredményét...” – mosolyodott el enyhe gúnnyal Devon, és az egyik képernyőre mutatott.

Envy a képernyő felé nézett arra gondolva, hogy majd jót mulat Trevor látványán, ahogy legféltettebb szervét fájlalja... de azt vette észre magán, hogy meglehetősen bánja, ami történt. Mondhatni nehéz szívvel gondolt a férfira. Látva őt fájdalmak közepette hirtelen azt érezte, hogy hálás, amiért csak olyan monitoron látja, amelyen nincs hang, mert abban az egy dologban biztos volt, hogy nem akarja hallani, amit Trevor mond.

Csendben nézte végig, ahogy Chad és Jason megjelent a tömegben és segítettek neki az emeletre vezető lépcsőn. Nem tudta kitalálni, hogy mit mondhatott, de amikor Trevor olyan erővel lökte el Chadet magától, amelyre elvileg senki se képes másodpercekkel azután, hogy lesokkolták, azonnal az ajtó felé pillantott, hogy visszarohanjon, mielőtt bárkinek baja esik.

Látva a táncost, aki közte és az ajtó között állt, ahogy figyelmeztetően megrázta a fejét, Envy inkább visszapillantott a monitorra és meglepődve látta, hogy Jason feszítette meg Trevor karját, amíg Chad megbilincselte.

Haragudott magára, amiért gyerekesen állt bosszút, és meg is indult az ajtó felé, hogy szóljon Chadnek, hogy engedje el Trevort. De a férfi újra megragadta a karját. A padlóra vetette a tekintetét, hogy ne kelljen a férfi szemébe nézni, mivel nyilvánvaló volt, hogy csakis az ő hibájából kezdődött az egész. A bűntudat csak tovább erősítette a dühét és ezáltal visszanyerte bátorságát is.

„Biztos jó ötlet hozzám nyúlnod? Épp most láttál lesokkolózni egy hapsit...” - egyúttal fenyegetően felvillantotta szemeit, miközben arra koncentrált, nehogy elálljon a lélegzete attól, amit lát. Most, hogy közelről is szemügyre vehette a férfit, annak szemei még igézőbbek voltak, mint amilyennek a ketrec rácsai mögött látta.

„Akárkik is azok a fickók, talán jobb, ha hagyjuk, hogy távozzanak a klubból, mielőtt visszamész táncolni.” - figyelmeztette újra Devon, miközben figyelte, ahogy Envy szemeiben felizzik a tűz. Szinte látta, hogy a lány teste megfeszül, annyira akar segíteni annak, akinek épp most okozott hatalmas fájdalmat... de egyáltalán nem állt szándékában elengedni. „Hogy hívnak?”