Amy Blankenship - Holdtánc стр 6.

Chad megadóan emelte fel a kezét: „Szerintem a csajok ugyanolyan problémásak. De most inkább próbálj megnyugodni, és meséld el, hogy mi történt.”

Envy nekitámasztotta fejét a hűvös falnak. Nem hagyta, hogy akár csak egyetlen egy könnycsepp is kicsorduljon szemei sarkából. Annyira azért nem szerette Trevort, hogy sírjon is miatta és komolyan elege volt már abból, hogy mindegyik hapsi megszívatja vagy így vagy úgy. „Jason hívott épp randizni. Azt hitte, megint szingli vagyok, mert összefutott Trevorral az új éjszakai klubban. Gyakorlatilag majdhogynem épp megdugott valami csajt ott a táncparkett közepén.”

Chad rosszallóan rázta meg a fejét. Nem igazán sajnálná Trevort, ha a húga kikaparná a szemét. „Mi lenne, ha mi mennénk partizni?” – kérdezte játékosan megemelt szemöldökkel, egyszerűen nem bírta kihagyni, hogy ne csapja le azonnal a labdát.

Envy elmosolyodott, végül is nem rossz ötlet... „Adj tíz percet és kész leszek.” – felelte.

Chad bólintott, majd leült a kanapé sarkára, majd nyomogatta a TV távirányítóját, amíg be nem hozta a híreket, bár nem igazán figyelt oda. Már az elejétől fogva nem tetszett neki, hogy a húga Trevorral járt. Tudta, hogy a srác csak előadja a tökéletes amerikai, gazdag leendő egyetemistát, hogy mindenkit lenyűgözzön, de nem igazán fűlt volna a foga ahhoz, hogy hazudjon arról Envynek, hogy ki is ez a srác valójában. Ha úgy alakult volna, hogy lefekszik Trevorral, akkor legalább tudja az igazságot, hogy kinek is adja oda magát.

Hazugsággal kezdeni egy kapcsolatot nem a legjobb út a boldogsághoz. Ha már hazudni kell, akkor talán jobb el se kezdeni. Amikor legutóbb látta Trevort az állomáson, nekiesett és falhoz állította, hogy vagy elmondja Envynek az igazságot arról, hogy mit is csinál vagy jobban jár, ha végleg eltakarodik. Innentől már nem az ő hibája volt, hogy Trevor nem hallgatott senki másra saját magán kívül.

Bosszantotta az a gondolat, hogy Trevor csak arra használja Envyt, hogy bejusson a bárokba és szabadon végezhesse fedett munkáját. Mivel a lány a város több klubjában volt felszolgáló, ez könnyű alibit biztosított neki, hogy kövesse őt ezekre a helyekre, még mielőtt azok kinyitottak volna és hogy ott maradhasson zárás utánig. Mivel olyankor is az épületben lehetett, amikor még a vendégeket nem engedték be, sokkal könnyebben kémkedett és szegény Envy erről nem is sejtett semmit.

Chad nem ment bele ezekbe a fedett akciókba, még akkor sem, amikor a különleges erőktől keresték meg és próbálták beszervezni. A legtöbb, amit megtehetett számukra, az annyi volt, hogy ő volt a kedvenc emberük, akit akkor hívtak, ha be kellett rúgni néhány ajtót vagy le kellett nyomni nehéz arcokat. De ezzel nem is volt semmi problémája. Sokkal szívesebben rúgta szét egy bűnöző seggét, mintsem kihallgasson beszélgetéseket vagy turkáljon valakinek a papírjai között, hogy találjon valami terhelő bizonyítékot.

Közös barátjukról, Jasonről úgy vélte, sokkal jobb párkapcsolata lehetne Envynek. Együtt jártak középiskolába és talán pont ez volt a probléma gyökere. Jason a középiskolai évek alatt beleszeretett, emiatt állandóan náluk lógott, de sajnos Envynél a barát zóna közepében landolt.

Rögtön a suli után Jason csatlakozott a Los Angeles Nemzeti Park erdészei kötelékébe és azóta is ugyanott dolgozott. Envy mindig is szeretett együtt lógni Jasonnel. Így legalább gyakrabban találkozhatott barátnőjével, Tabathával, aki ugyanabban az egységben szolgált, mint Jason.

Chad felkelt a kanapéról és odaállt Envy hálószobájának ajtaja elé. Az elmúlt négy évben, amióta meghaltak a szüleik egy autóbalesetben, lakótársak voltak és rendkívül jól kijöttek egymással. Ő rendőrként szolgált, amíg a húga felszolgált a város néhány klubjában.

Az egyetlen ok, ami miatt sosem szólt azért, hogy miért nem keres már egy normális munkát, az az volt, hogy a legtöbb éjjel sokkal több pénzt keresett, mint ő egy héten. Ez sokkal egyszerűbbé tette az életet, főleg, amikor a lakbért kellett fizetni, mert azt általában Envy rendezte, amíg ő intézte a többi kiadást.

„Melyik klubba menjünk?” – kérdezte az ajtón keresztül.

„Menjünk az Éjfénybe, amelyik nemrég nyílt!” Envy felkötötte hosszú, vörös hajának egy részét lófarokba, míg a maradékot hagyta, hogy lelógjanak az arca szélén. „Még az is lehet, hogy jelentkezzek felszolgálónak, amíg ott vagyunk.”

Chad rosszallóan pillantott vissza. „Ez az a hely, amelyik ott van a város szélén?” Közben visszasétált a saját szobájába anélkül, hogy megvárta volna a választ. Nemrégiben a városnak azon a felén eléggé veszélyessé váltak a dolgok. A leginkább fenyegető veszélyt az emberek eltűnése jelentette, valamint jó néhány hullát is találtak abban a kerületben, ahol a klub is volt.

Ezidáig semmit nem tudtak közvetlenül az Éjfényhez kötni, kivéve azt a tényt, hogy az összes áldozat olyan típusú ember volt, aki rendszeresen járt klubokba. Pusztán az időbeli egybeesés volt az, amit Chad és mindenki rendkívül gyanúsnak talált. Többen feltették azt a kérdést, hogy nem lehetséges-e az, hogy egy sorozatgyilkos jár abba a klubba. A legutóbbi állatok közül jó néhányat abban a klubban láttak utoljára. Rendőrként egyszerűen nem tudta figyelmen kívül hagyni annak a lehetőségét, hogy valami összefüggés lehet a klub és a bűntények között.

Mivel a jelvénye és a fegyvere már a kocsiban volt, Chad megkereste a miniatűr sokkolóját és hátul becsúsztatta nadrágjának övtartójába. Mivel nem volt a legjobb környék, sokkal jobban szerette volna, ha a sokkoló Envynél van, biztos, ami biztos, arra az esetre, ha a klubban valami nem úgy alakul, ahogy kellene.

Ahogy kilépett a szobájából és lement a nappaliba egy pillanatra elállt a lélegzete, ahogy meglátta a húgát. Fekete bőr szoknyát viselt, amely alól kivillant a combfix, felül átütött bőr felsőt viselt. A felsőn csak ott takartak a bőr darabok, ahol nagyon kellett, épphogy eltakarva melleit, viszont rendkívül kiemelve lapos hasát és keskeny derekát.

Fekete bőr csizmát viselt, amelyek épphogy a térde fölé értek és amelyeket a boka körül vékony lánc díszített. Nyakában az az ametiszt kristálynyakék lógott, amelyet évekkel ezelőtt még az édesanyjától örökölt. Vörös haja java részét felfogta lófarokba, de egy része finoman a vállára esett.

Ízlésesen sminkelte ki magát, feketével kihúzva és kicsit árnyékolva szemét, száját sötét árnyalatúra rúzsozta ki. Úgy nézett ki, mint egy igazi domina.